Ugrás a tartalomhoz

VI. Mehmed oszmán szultán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Mehmed
VI. Mehmed 1918-ban
VI. Mehmed 1918-ban
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1918. július 4.[1] – 1922. november 1.[1]
ElődjeV. Mehmed
Utódjanem volt
Kalifa
Uralkodási ideje
1918. július 4. – 1922. november 1.
ElődjeV. Mehmed
UtódjaII. Abdul-Medzsid
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1861. január 14.
Isztambul, Oszmán Birodalom
Elhunyt1926. május 16. (65 évesen)
Sanremo, Olasz Királyság
NyughelyeSzelim-dzsámi, Damaszkusz
ÉdesapjaI. Abdul-Medzsid
ÉdesanyjaGülüsztü szultána
Testvére(i)
HázastársaEmine Názikeda szultána
GyermekeiFenire szultána
Fatma Ulvije szultána
Rukije Szábiha szultána
Mehmed Ertugrul herceg
VI. Mehmed aláírása
VI. Mehmed aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Mehmed témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

VI. Mehmed, Mehmed Vahdettin vagy Vahideddin[2] (Isztambul, 1861. január 14. – Sanremo, 1926. május 16.) az Oszmán Birodalom utolsó szultánja és az iszlám utolsó előtti kalifája 1918-tól 1922. november 1-én szultáni, november 19-én kalifai méltóságáról történt lemondatásáig. Egy évvel lemondását követően alakult meg a Török Köztársaság Mustafa Kemal Atatürk pasa vezetésével.

Élete

[szerkesztés]

A ravasz és jó ítélőképességű VI. Mehmed 1918. július 4-én került hatalomra és idősebb bátyja, II. Abdul-Hamid példáját követve személyes hatalmat kívánt gyakorolni a kormány felett. Az 1918. október 30-án aláírt mudroszi fegyverletétel és az 1918. december 8-án, az antant által Konstantinápolyban bevezetett katonai közigazgatás megkezdése után a nemzeti liberális Egység és Haladás Mozgalma összeomlott, vezetőik pedig külföldre menekültek. A szultán, aki ellenzett minden nacionalista ideológiát, az Oszmán-ház hatalmának megőrzésére törekedett, ezért engedett az antant követeléseinek. December 21-én feloszlatta a parlamentet és nekilátott a nacionalisták szétzúzásához.[2][3]

Az Anatóliában még aktív nacionalisták Kemal Atatürk vezetése alatt a szultán segítségével akarták megőrizni az ország területi integritását és a nemzeti függetlenség elérését. Tárgyalások után a szultán beleegyezett a választások kiírásába. Erre 1919 végén került sor és ennek következtében a nacionalisták parlamenti többséget szereztek. Az antant a török egységtől megriadva kiterjesztette a Konstantinápolyban megszállt területek nagyságát, a nacionalista vezetőket letartóztatták és száműzetésbe kényszerítették. A szultán 1920. április 11-én feloszlatta a parlamentet és a nacionalisták ideiglenes kormányt alakítottak Ankarában.[2][3]

1920. augusztus 10-én Mehmed aláírta a sèvres-i békeszerződést, amely az ország független területét harmadára csökkentette volna. Ez jelentősen megerősítette a nacionalisták pozícióját. Görögország legyőzése után az ország irányítása gyakorlatilag teljesen a kezükbe került. 1922. november 1-jén a Török Nagy Nemzetgyűlés megszüntette a szultánságot. 1922. november 17-én VI Mehmed egy brit hadihajó segítségével Máltára menekült. Későbbi kísérletei a szaúdi régióban (Hidzsáz) a kalifátus elnyerésére kudarcba fulladtak. 1926. május 16-án hunyt el Sanremóban.[2][3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Terebess Ázsia Lexikon:Az Oszmán birodalom szultánjai. (Hozzáférés: 2008. október 26.)
  2. ↑ a b c d Encyclopedia Britannica:Mehmed VI (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 27.)
  3. ↑ a b c Who's Who: Sultan Mehmed VI (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 3.)

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]


Elődje:
V. Mehmed 		Utódja:
nem volt
Elődje:
V. Mehmed 		Utódja:
II. Abdul-Medzsid
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=VI._Mehmed_oszmán_szultán&oldid=26360221”